Első lépés: „A tapsoló légy”

A flamenco tánc egyik alapja a tapsolás, amely nemcsak ritmust ad, de még stílusos is. Persze, ha nem vagy hozzászokva, akkor össze-vissza fogsz csapkodni, mint amikor egy szúnyogot próbálsz elkapni. A legjobb tanács: tartsd lazán a csuklód, és próbálj egy egyszerű ritmust felvenni. Ha pedig tényleg nagyon nem megy, csak tapsolj akkor, amikor mindenki más is ezt csinálja. Az illúzió garantált!

Második lépés: „A szórakozott matador”

Ez az alapmozdulat a flamenco művészi elemeire épít, és egy kis karlegyintésből áll, amely olyan, mintha épp egy bika elől hátrálnál. Kezdd a jobb kezed magasba emelésével, majd egy lendülettel kövesd a képzeletbeli bikát. A bal kezed eközben tartsd csípőn, mintha épp a zsebedben keresnéd az elveszett kulcsaidat. Az eredmény? Egy kis kaotikus elegancia, amelyet a tömeg biztosan értékelni fog.

Harmadik lépés: „A sültkrumpli-szedő”

Ez a mozdulat kifejezetten azoknak szól, akik nem tudnak mit kezdeni a kezeikkel táncolás közben. Egyszerűen csak hajolj előre, mintha egy tányérról sültkrumplit szedegetnél, majd emeld fel a kezeid kecsesen, mintha bemutatnád a zsákmányt. Ha ezt párosítod egy kis oldalt lépegetéssel, akkor garantáltan meglesz a flamenco „látványos amatőr” effektusa.

Negyedik lépés: „A tüpólós pingvin”

Ez a mozdulat a lábmunkáról szól, amely a flamenco egyik legismertebb eleme. Azonban nem kell profi kopogócsizma ahhoz, hogy te is beszállj! Csak helyezd a testsúlyod egyik lábadra, majd kezdj el finoman topogni a másik lábaddal. Hozzáadhatsz egy kis karlengetést is, mintha a szárnyaidat próbálnád elérni, és voilá: a tüpólós pingvin már megy is!

Ötödik lépés: „A sálas drama”

A flamenco egyik legszebb eleme a sál vagy kendő forgatása, amely drámai hatást kelt. Ha nincs sálad, egy konyharuha vagy egy pulóver is megteszi. Csak ragadd meg az egyik végét, majd forgassd körbe magad fölött, mintha épp egy gyóztes bikaviadal után hódolnál. Ha véletlenül eltalálsz valakit, csak mosolyogj, és kiáltsd: „Olé!”

Hogyan viszonyulnak a helyiek?

Ne lepődj meg, ha a spanyol helyiek inkább nevetésben törnek ki, mintsem elismerően tapsolnának. Számukra a flamenco mélyen gyökerező hagyomány, de biztosan értékelni fogják a lelkesedésedet és az erőfeszítésedet. Sőt, talán még be is vonnak néhány egyszerűbb mozdulat elsajátításába.

Miért érdemes kipróbálni?

Az ilyen humoros tánckalandok nemcsak nevetéssel töltik meg az estéidet, de lehetőséget adnak arra is, hogy jobban megismerd a spanyol kultúrát. Ráadásul, ha egyszer beleveted magad, garantáltan meglesz a sztorid, amelyet még évek múltán is boldogan mesélsz majd.

A flamenco tánc rövid története

A flamenco a spanyol kultúra egyik legikonikusabb kifejezési formája, amely Andalúziából származik. Gyökerei a 15-16. századra nyúlnak vissza, amikor a cigányok, az andalúz parasztok, az arabok és a zsidók különböző kultúrái találkoztak, és egymásra hatva alakították ki a műfaj alapjait. A flamenco három fő elemből áll: az énekből (cante), a táncból (baile) és a gitármuzsikából (toque).

Az eredeti flamenco szórakoztató formája mélyen gyökerezett az egyszerű emberek mindennapi életében, és kezdetben inkább egyfajta kifejezési eszköz volt, mintsem színpadi műfaj. Az 1800-as években kezdett elterjedni a kávéházakban, ahol már professzionális előadók mutatták be a tudásukat. A 20. században pedig a flamenco nemzetközi hírnevet szerzett, és ma már a UNESCO szellemi kulturális örökség részeként tartják számon.

A flamenco nem csupán tánc vagy zene, hanem egy teljes életérzés, amelyben a szenvedély, az öröm és a bánat egyszerre van jelen. Ez a műfaj az érzelmek teljes skáláját képes megjeleníteni, és ennek köszönheti töretlen népszerûségét.