Mi is az a szieszta?

A „szieszta” a latin “sixth hour” („hatodik óra”) szóból származik, amely eredetileg arra az időszakra utalt, amikor az emberek megálltak, hogy megpihenjenek a nap legmelegebb részében. Spanyolországban a szieszta hagyományosan délután 2 és 5 óra között zajlik, amikor sok bolt és iroda bezár, és az emberek hazamennek, hogy pihenjenek, ebédeljenek és talán egy rövid szundit is vegyenek. De mi történik akkor, ha a környezet nem tényező? Hogyan képesek sziesztázni akkor is, ha a körülmények messze vannak az ideálistól?

A spanyol szieszta: művészet vagy biológia?

A szieszta nem csupán egy megszokás, hanem szinte egyfajta életstílus. A spanyolok szervezete mintha biológiailag alkalmazkodott volna ehhez az időszakhoz. Kutatások kimutatták, hogy az emberek testhőmérséklete természetszerűen csökken a délutáni órákban, ami hozzájárulhat a szieszta élvezhetőségéhez. De a kérdés még mindig fennáll: miért képesek a spanyolok ilyen stresszmentesen és mélyen aludni olyan helyeken, ahol más embereknek ez teljességgel lehetetlen lenne?

Szieszta építkezési zajban? Simán!

Sok turista észrevette már, hogy Spanyolországban nem ritka a hangos építkezés, a vidám zenével kísért utcai fesztivál, vagy az autók dudálása délutáni órákban sem. Mégis, a helyiek képesek mélyen és boldogan aludni a legzajosabb környezetben is. Juan, egy sevillai villanyszerelő, azt mondja: „Egyszerű a titok: csak be kell csukni a szemed, figyelmen kívül hagyni a körülötted zajongó világot, és máris jön az álom. A zaj? Az csak olyan, mint egy altatózene.”

De vajon mindez tényleg ilyen egyszerű? Egy barcelonai kutatás kimutatta, hogy a spanyolok agya mintha kevésbé reagálna a délutáni zajokra, mint más nemzeteknél megfigyelték. Ez a „hangszűrő képesség” lehet az egyik kulcs, amely segít nekik abban, hogy mélyen és pihentetően aludjanak.

Történetek, amelyek bebizonyítják a spanyolok szieszta-szuperképességét

  1. A mesterember esete az építkezési daru tetején Egy valenciai építési munkás arról vált híressé, hogy minden nap szieszta idején felkapaszkodott a daru tetejére, és ott szunyókált. „Ott fent senki sem zavar, és a kilátás is gyönyörű!” – mondta nevetve egy interjú során.

  2. A zenészekkel együtt sziesztázó turista Egy angol turista Madridban azt mesélte, hogy egyszerűen nem bírta ki, hogy ne próbálja ki a sziesztát. Miután kénytelen volt a Retiro parkban egy hangos flamenco zenekar mellett heveredni, rájött, hogy a zene egyfajta ritmikus mámorba ringatja. „A végén jobban aludtam, mint otthon a csendes hálószobámban!” – vallotta be.

  3. A buszmegállóban sziesztázó öregúr Sevillában egy idősebb férfi híres lett arról, hogy minden nap a helyi buszmegállóban sziesztázott, füdőlepedőt terítve le az aszfaltra. „A legjobb hely, mert mindig árnyékos, és ha felkelek, azonnal buszra szállhatok!” – mesélte mosolyogva.

Hogyan érhetjük el mi is ezt a szintet?

Ha te is szeretnél olyan szieszta-mester lenni, mint a spanyolok, íme néhány tipp:

  1. Ne erőlködj! A szieszta nem stresszes aktivitás. Csak dőlj hátra, lazíts, és hagyd, hogy elragadjon az álmosság.

  2. Zajszűrő fülhallgató? Felejtsd el! Próbálj meg a zajokat barátodként kezelni, és képzeld el, hogy mindez csak kísérőzene.

  3. Ne aggódj az idő miatt! Még ha csak 20 perc is jut, használd ki. Egy rövid szieszta is csodákra képes.

  4. Keress egy komfortos helyet! Nem kell puha ágy, elég egy pad, egy fotel vagy akár egy fűfolt a parkban.

A spanyolok szieszta-szuperképessége valójában nem csupán genetika vagy környezeti alkalmazkodás, hanem az élet szeretetének egyik formája. Azzal, hogy képesek megállni a nap közepén, hogy pihenjenek és feltöltődjenek, talán valami fontosat tanítanak nekünk: bármilyen zajos is a világ körülöttünk, a belső békét és nyugalmat mindig megtalálhatjuk. Úgyhogy legközelebb, amikor zajos környezetben találod magad, próbálj meg egy kis sziesztát tartani – ki tudja, talán te is felfedezed a spanyolok titkos szuperképességét!