Az azulejo szó maga az arab "az-zulaiŷ", azaz "kis sima kő" szóból ered, ami máris megmutatja az iszlám kultúra hatását. A muszlim hódítók a VIII. században vezették be ezt a technikát az Ibériai-félszigetre, és különösen Andalúziában vált népszerűvé. A kezdetben egyszerű, geometriai mintázatokból álló csempék fokozatosan gazdagodtak és díszesedtek, ahogy a helyi művészek és mesterek saját elképzeléseikkel egészítették ki a stílust. A XIV. századtól kezdve, amikor az Ibériai-félsziget ismét keresztény kézre került, az azulejo művészete átalakult és új motívumokkal gazdagodott. A reneszánsz idején az itáliai művészeti hatások, később pedig a barokk díszítés iránti szenvedély jelent meg, ami Spanyolország egyik legismertebb vizuális jellegzetességévé tette az azulejót.

Az azulejo fő célja a díszítés és az üzenetközvetítés volt, és a művészet ezen formája hamar elterjedt Spanyolország városaiban, falvaiban. Az andalúziai városok, mint Sevilla, Granada és Córdoba, híresek gazdag mozaikdíszítésükről, de különösen Sevilla vált az azulejo-készítés központjává. Itt alakult ki a híres talavera stílus, amely a XVII. században vált igazán népszerűvé. A Talavera de la Reina városából származó mesteremberek kézzel festették a kerámiákat, melyeket a spanyol arisztokrácia és a templomok egyaránt keresettek. A motívumok között a szimbolika és a történetmesélés játszott központi szerepet, legyen szó bibliai jelenetekről, történelmi csatákról, vagy éppen a mindennapi élet ábrázolásáról.

Az azulejo művészete azonban messze túlmutat a díszítőelemen. Az azulejok általános alkalmazása nemcsak a templomok, paloták és városi terek esztétikáját gazdagította, hanem a vallási szimbolikát is erősítette. Különösen a barokk korszakban vált népszerűvé a vallási témájú csempekészítés, amikor a templomokat és kolostorokat történetekkel teli mozaikokkal borították be. Ezek a csempeképek nem csupán díszítőelemek voltak, hanem vizuális bibliaként is szolgáltak a hívek számára. A középkorban és a reneszánsz időszakában sokan még nem tudtak olvasni, így ezek a mozaikok fontos szerepet játszottak az oktatásban és a vallási tanítások közvetítésében. Spanyolország szerte találhatunk olyan templomokat, amelyek belső terei teljes egészében azulejokkal vannak borítva, így a látogató szinte egy képes történet részesévé válik, amely áthatja a hely hangulatát.

A spanyol azulejok egyik legismertebb és legikonikusabb példája a sevillai Plaza de España, amelyet 1929-ben építettek. Az építményt U alakú árkádok veszik körül, melyek az ország összes tartományát ábrázoló azulejokkal vannak borítva. Az itt található mozaikok nemcsak művészeti értéket képviselnek, hanem Spanyolország történelmét és kulturális sokszínűségét is bemutatják. Az azulejok mindegyik panelje egy-egy tartományt jelképez, és annak történelmét vagy jellegzetességeit örökíti meg. A Plaza de España így nem csupán egy lenyűgöző látványosság, hanem egyfajta vizuális történelemkönyv is, amely egyszerre tiszteleg az ország múltja és kultúrája előtt.

A spanyol azulejo egyik legérdekesebb jellegzetessége, hogy nemcsak vallási vagy történelmi jeleneteket ábrázol, hanem a mindennapi élet eseményeit is. A spanyol mozaikok gyakran ábrázolnak piaci jeleneteket, mezőgazdasági munkákat, vagy éppen a városi élet pillanatait. Ezek a mozaikok betekintést nyújtanak a középkori és reneszánsz spanyol mindennapokba, megőrizve az akkori élet apró részleteit. Egyes esetekben ezek a mozaikok humoros vagy ironikus jeleneteket is bemutatnak, amelyeket a készítő művészek rejtenek el a színek és a minták kavalkádjában. Az ilyen képek különösen fontosak a történészek és művészettörténészek számára, mivel értékes információkat nyújtanak a korabeli szokásokról, öltözködésről és társadalmi viszonyokról.

Az azulejo készítés technikája is különleges figyelmet érdemel. A hagyományos eljárás során a nyers agyaglapokat kiégetik, majd kézzel festik vagy mázzal borítják őket. A festés során használt színek és minták az adott időszak művészeti stílusát tükrözik. Az iszlám hódoltság idején a geometrikus és növényi motívumok domináltak, míg a keresztény korszakban a figurális ábrázolások is megjelentek. Az azulejo festés különleges színekkel dolgozik, mint például az élénk kobalt kék, az arany sárga és a mély vörös, amelyek az idő előrehaladtával sem veszítenek intenzitásukból. A kerámiák egyesítésével bonyolult mintázatokat és képeket hoznak létre, amelyek együttesen lenyűgöző vizuális hatást eredményeznek.

A modern Spanyolországban az azulejo művészete továbbra is jelen van, bár új formákat ölt. A hagyományos kerámiacsempék mellett a modern dizájn és építészet is felhasználja az azulejo motívumait. Számos építészeti projektben láthatunk azulejo inspirálta mintákat, amelyek gyakran kísérletező formában jelennek meg, ötvözve a hagyományos motívumokat és az új technológiákat. Például Madridban és Barcelonában több kortárs művész is azulejo alapú installációkat készít, amelyekkel új jelentést adnak a hagyományos csempekészítési technikáknak. Ezek az új alkotások hűen megőrzik az azulejo eredeti esztétikai értékeit, de ugyanakkor friss perspektívát nyújtanak az új generáció számára.